Szűcs Ferenc

2009. december 6-án a Szeghalmi Körzet testvérisége ünnepelni gyűlt össze.
A körzet berettyóújfalui kis gyülekezetében első alkalommal került sor bemerítési istentiszteletre.
A népes gyülekezet előtt Péter István, sarmasági lelkipásztor hirdette a megtérés evangéliumát.

Szűcs Ferenc testvérünket tizenévesen, édesapja után reformátusnak keresztelték. Életének meghatározó eleme mégis baptista édesanyjának komoly istenfélelme volt.
Az ő imádságai, mint egy burok vették körül testvérünket már akkor, amikor még Isten akaratát nem tudakozva, önfejűen élte életét.
Édesanyja halála olyan traumát okozott az egyébként a társadalomban nagyon is megbecsült, köztiszteletben álló fiúnak, hogy szorgalmasan kezdte keresni Istent.
A gyász fájdalmában jutott el igazi töredelemre az Úr előtt, és ekkor kötelezte el magát az Ő szolgálata mellett.
Református lévén, gyülekezetének aktív szolgálattevőjeként munkálkodott éveken át, mialatt komoly tusát vívott a bemerítkezés kérdésében. Tizenöt éves vajúdás gyümölcseként 78 évesen jutott el a döntésre, hogy hitét bemerítkezéssel is megpecsételje.
Több évtizedes egyháztagságával fizetett érte, pedig nem akarta elhagyni gyülekezetét…
Az egyházgondnok megfogalmazása szerint: „Feri bácsi saját magát zárja ki azzal, hogy egyházi törvényeinket nem becsüli…”
Egy másik „jószándékú” vélemény szerint: „Feri bácsi nagyon jó református volt, de soha nem lesz jó baptista…”
Hála az Úrnak, testvérünket nem futamították meg az ilyen vélekedések, mert megértette, hogy: „…így illik nékünk minden igazságot betöltenünk.”!
Ez az ige hangzott el fölötte, mielőtt Gál Lajos helyi lelkipásztor a hullámsírba merítette…

 Vissza